Visszatért.:)

2010 július 7. | Szerző: ihateme

 Túlléptem, teljesen. És nem  a kapcsolatunknak adok még egy esélyt, hanem magamnak. Ugyanis nem tudom még most sem biztosra, hogy nem fogok többé hülyeséget csinálni, de azt tudom, hogy ha előfordul, szakítok Vele. Ezt a hetekig magamba süllyedést nem fogom kibírni még egyszer és nem is akarom. Annyira jó volt ez a hétvége. Szombaton Náluk voltam, fürödtünk Dunában, kicsit a sodrás miatt necces volt, no de ezen kívül áhh…:)Jó időnk is volt, és szülei beterveztek egy laza Vonyarcot vasárnapra. Egész nap együtt.. Annyira jó volt. Amúgy ezek köbö ilyen kapcsolatmegmentő hétvégék, mert kezdtem besokallni, hogy csak kedden láttam a héten. Ebben azért én sem voltam makulátlan, de már mindegy. És tátátátááá most jön a nagy kérdés. Na puff. Apuja megkérdezte tőlem 3 hónappal ezelőtt kb. , hogy lenne-é kedvem elmenni velük Erdélybe néhány napra. Ó, hogyne kérem. Aztán röviddel ezek után, odaérünk hozzájuk, be a konyhába, Apuci vigyorog rám, hééé, hat helyet foglaltam ám. Azt sem tudtam miről van szó hirtelen, ja hogy Erdély, áhá. Húzom, halasztom, nem igazán akarom megkérdezni anyumékat, de ma este eljön az idő. Kíváncsi leszek.

Párbeszéd? Vagy valami olyasmi. Én megpróbáltam. Aztán könnyek…

2010 július 2. | Szerző: ihateme

 Már rég nem engedtem meg magamnak, hogy sírjak, de most csak úgy folynak a könnyeim. Csütörtökön mondtam Neki, hogy elmegyek, de végül kedv hiányában – na jó fogjuk a buszra, úgy jobban hangzik, az a sok zötykölődés na meg az ötven fok- unokatesómékhoz mentem, ahol ott is aludtam. Tudni kell, hogy vettek egy kisházat, köbö 8 méter a négyzeten, van benne ágy, sok-sok párna, pihe puha minden. A kert hátulja. SÖTÉT. Mint általában tízkor lenni szokott. Jó, aludjunk kinn. Unokahúgom édesanyjának (keresztanyámnak) 3 hónapja, 2 hónapon belül eltávozott anyuja és apuja is. Rákban haltak meg. Közös házban laktak, lenn a szülei, fenn keresztanyumék a két kislánnyal.. Akik talán már mégsem olyan kicsik.(8;13) Kong az üresség a lékörben, szinte tapintani lehet. És én kellően paranoiás ember lévén persze, hogy bemesélem magamnak, hogy megvillan előttem valaki, esetleg valamelyikőjük. Annyira rosszul lettem hirtelen, mikor mentünk még valamiért be a lakásba, azt hittem ott meghalok. Amikor úgy végigsöpör rajtad a rémület, olyan erővel, hogy elfelejtesz lélegezni. Ez másodpercek töredéke alatt lezajlik, de nekem nem úgy tűnt. Nagy nehezen elaludtam..a kutyu itt ott kapirgált, ugatott, mászkált éjjel. Hozzászoktam, bár nem volt kellemesnek mondható. Ma hívott (Ő), mikor még Győrben voltunk, hogy menjek el velük Balcsira vasárnap, de már előtte megbeszéltük, hogy szombaton délután VB-t nézünk, kimegyünk fürödni Dunára, este megint meccs aztán talán teke és haza. Ezt összehozhatnánk úgy, hogy ott alszom.Mert vasárnap reggel 6kor akarnak indulni Vonyarcra és este jönnénk, szóval, ha olyan éjfél körül megjövök és reggel kelek – persze ki lenne az a hülye aki vasárnap fél6kor elvisz a találkahelyre- na nem. Ez hülyeség. Aludjak ott. Anyuék úgyis tisztában lettek a dolgokkal. Elő is adtam nekik. Anyu egyből nem. Gondoltam azért rákérdezek, apu jelenlétében is mégis miért nem. Mert úgy érzem, nem öt éves kisgyerek vagyok, akinek ha azt mondják NEM, akkor abba bele kell törődnie, el kell fogadnia, túl kell lépnie. Bár én elsősorban -hehh nyilván- meg akartam fűzni őket észérvekkel, hogy már az ember lányának oda a szüzessége, innentől már csak nem ezen fog múlni, ezen a nyomorult estén, ami nem is abból következett, hogy aludj  itt és lemegyünk Balcsira, hanem szeretném ha lejönnél velünk, legyünk együtt szombaton és akkor miért ne? Adott a dolog. Másodlagosan szerettem volna konkrét indokot arra, hogy miért nem engedik. Erre annyit kaptam válaszul, hogy nem tartoznak nekem magyarázattal. Ezt a mondatod Anyu, csak meg tudom köszönni. Küldtem Neki SMS-t, hogy hanyagoljuk a hétvégét, visszahívott, amire számítottam. Kérdezte, hogy akkor holnap elmegyek, mondtam nem hiszem. És vasárnap? Akkor sem valószínűleg. Akkor eljön Ő. Vagy inkább ne? Szerintem ne.Majd beszélünk. Szia.Szia.

Ezt ugyan főként egy nagyon kedves barátommal akartam megosztani,-remélem elolvasod, ha időd engedi- de sajnos nem tudtam elérni. Szép álmokat Mindenkinek!

A napsütés nem változtat semmin…

2010 június 30. | Szerző: ihateme

Mennyire szép az idő. Egy felső sincs, semmi ami arra utalna, hogy eső lesz. Pedig jó lenne. Legalább tükrözné a hangulatom. Kikészít, hogy semmihez nincs kedvem. Bár de. Sopronhoz. Két napra visszamentem arra a helyre, ahol többnyire az összes barátom van. És ott találkoztam Vele, akivel talán nem lett volna szabad. Vagy csak uralkodnom kellett volna az érzéseimen, amik hatalmas erővel kezdtek akkor ott a felszínre törni. Persze relatív. Lehet azt hiszed, hogy valami tömeggyilkosságnak állítom be, hogy megcsaltam a barátom. Csak pár hónappal ezelőtt sírva fakadtam volna még a gondolattól is. Én? Őt? Soha, az kizárt. Ennyit az elhatározásomtól.
Ő nagyon előre tervez már. Jövőre Görögország, Spanyolország, idén Erdély.
Lehet, hogy nekem ez egy kicsit erősnek tűnik. Könyörgöm júliusban leszünk még csak fél éve együtt. És főleg az ijeszt meg, hogy már rég nem csak az ő érzéseivel “játszok”, hanem a családjáéval, akik úgy kezelnek mintha a gyerekük lennék. Olyan tündérek és annyira szeretem őket. Vagy a barátai, akik már engem is a barátjuknak tekintenek és nem csak a mármegintittacsaj kategóriába tartozok. Megfordult a fejemben az, hogy mi van ha nem teljesen Rá van szükségem? Hanem mondjuk a Vele járó emberekre, környezetre… Pedig mikor együtt vagyunk, az valami csodás..Akkor kezdek ezeken töprengeni, ha egyedül vagyok. Márpedig mostanában ugye eléggé sokat vagyok egyedül..és már megint előjön a k*va meló..
De tegnap megkaptam, hogy ha nem dolgozna akkor sem tudnánk sokkal többet együtt lenni. Hát majdnem felnevettem. Nem igazán érti, mire célzom. De kell a motor.YamahaR1. Hátha segít.:) Mert apuci azért az egészet nem fogja fizetni. Mikor Őrségből jöttünk haza megígérte, hogy kedden és csütörtökön meg hétvégén eljön és együtt leszünk. Mondanom sem kell, hogy ez nem tetszett. Ahogy egy nagyon kedves Barátom olyan jól mondta: határidőnaplóstéma… ekkor és ekkor jó. Na ne már. Hol van itt a spontaneitás?

Köszönöm.

2010 június 29. | Szerző: ihateme

 A hozzászólást. Igaz, így kora reggel még nem egészen fogtam fel.
Majd az az idő is eljön reggeli után. A tíz éves gyerekek korosztályát azért jócskán felülmúltam már és tegnap annyira lusta voltam siftezni és szpészezni. De igen, ismét igaz. Így jóval átláthatóbb lesz. Persze csak ha lesz türelmem. Miről írok? Ez annyira jó kérdés. Próbálom leírni, mit érzek és teljességgel megértem, ha nem tudod követni a gondolatmenetem, mert sokszor én sem. A célom nem az, hogy helyesírási, kinézeti és sok más szempontból egy frappáns bejegyzésekkel -amik humorral bőven fűszerezve lettek- tarkított blogot írjak. De mi a célom? Nincs. Ezzel pont nincs semmi olyan, amit el akarok érni. Minek kell kitűzni mindig minden embernek minden dolgához valamit? Ez abszurd. Legalábbis egy ideje így látom. De még egyszer köszönöm Neked a kommentedet.

2010 június 28. | Szerző: ihateme

 önmarcangolás full kikészít.ha várod a nyarat?mert végre nem csak hétvégente találkozhatsz az emberrel akit szeretsz…de kiderül úgy május környékén, hogy dolgozni fog.lehet.már nem lehet.így lesz.mennyit? egy vagy két napot.de nem biztos.aztán biztossá válik.KÉSŐBB 5 ÁTKOZOTT NAPOT!mintha még mindig suli lenne.és hajnali kelés kora esti érkezés.miez??
és amikor ott van veled hulla.és ásítozik.hát bocs, hogy nem tudok együtt érezni.biztos én vagyok a sz*r.nem én vállaltam.oké jól jön tizenkétropi egy napra de ki az aki ezért egész nyáron gürizik?egy hónap nem elég?mikor elv. pihenni lehetne.
sosem állítanám választás elé.undorító dolog.
csak igényelném  foglalkozást.
voltunk ismerőseinknél hétvégén.
miért ne 200 km tőlünk egy napra???24 óra..abból 8 vonaton.kellemes.
és magamat hibáztatom teljes mértékben mikor eltöltök pár kellemes órát nevetésben jókedvben..emlékekben elmerülve..egy régi baráttal aki sokat jelentett nekem és mindig is sokat fog.és akkor ott mászókán ahova menekültünk az eső elől félrement az a baráti puszi.vagy pontosan arra a helyre sikerült ahová szánta?meglehet.hogyan tovább?ejj de vártam ezt a kérdést már 5 hónap után.
néhány az alternatívák közül.vagy rágódok ezen amitől nem lesz jobb.egyáltalán nem.sőőőt.vagy elmondom és szakítunk?vagy elmondom és nem szakítunk csak pokollá tesszük az egymással töltött időt?de meglehet h tovább kéne lépnem.mintha semmi sem történt volna.ami persze könnyűnek hangzik.de nem olyan sms után az illetőtől, hogy hiányzol.

2010 június 28. | Szerző: ihateme

Hát itt vagyok és elkezdtem.
végre, hogy itt a nyár és már van időm.
vagy eddig is lett volna, csak azt akartam hinni, hogy nincs?
áh.és mi az esemény, ami elindított?
majd később.
szoktatok magatokban beszélni?itt persze nem a gondolkodásra értem.mert nyilván nem.hanem amikor kihallatszanak a gondolatok.érdekes dolog.nekem mostanában egyre többször van ilyen.pár perc után észreveszem.furcsa.elkezdek valamit mesélni magamban, vagy csak magammal próbálom megbeszélni és ezek a kis eszmecserék-még egyszer!magammal-ijesztően gyorssá válnak.említettem már pár embernek, csak jót mosolyogtak.és ennyi.köszi.kíváncsi vagyok egy pszichológus mit mondana erről.elvagyok a magam kis világában az tény.mert valamilyen szinten mindenki.na de mi a határvonal??a normális és az abnormális között?és ha valaki megmondja az milyen alapon?ki ő ahhoz, hogy egy ilyen dolgot meghatározzon?
elég kiegyensúlyozott voltam a 2009/2010- es tanév első félévében.miért?
mert olvastam.ehhez tudni kell, hogy szeretek olvasni.már ha ez így korrekt kifejezés.
ott nem zavar senki, csak én vagyok.oda képzelem magam ahova akarom.ha éppen van kedvem azzá válok aki akarok, lehet eggyé a szereplővel.és ez tök nagy szabadságérzetet nyújt.
Coelhót olvastam abban az időben.nagyon sokat.és sokszor.és tetszett a élethez va hozzáállása.elvarázsolt.
és akkor felfogtam, hogy nekem mi a dolgom.mármint az alapvető dolgom.elvileg tanulni.és ahova járok, azért elég nagy és természetes követelmény ez.a körülöttem lévőknek is feltűnt.meg is jegyezték, hogy kicsit le kéne állnom, de nem érdekelt.boldog és kiegyensúlyozott voltam abból a szempontból.
család más kérdés.barátom nem volt.nem is hiányzott.pont jó volt nekem az.félévkor az átlagom 4,8 fölé ment.ami meglepett, ellentétben azzal, hogy tisztában vagyok vele, kitűnő is lehetnék, de szelektíven tanulok, ami hasznos.és a kettő nem egyeztethető össze.aztán jött a várva várt pillanat.egyik barátomon keresztül megismertem valakit.2 évvel idősebb nálam.egy hosszú kapcsolat után, amiben szenvedett eleget, bele vágott a mi kapcsolatunkba.és belém szeretett.ami elég enyhe kifejezés.alig veszekedünk..néha azért bejátszok egy- két nemtudom,hogytudokebíznibenned-et de ez elviselhető.csak időközben kaptam olyan tanácsot, hogy biztos lehetek abban, hogy nem csal meg.és ne azzal törődjek, hanem arra figyeljek én mit csinálok.és azért mondta ezt mert ismer..jól ismer.