A napsütés nem változtat semmin…

2010 június 30. | Szerző: ihateme |

Mennyire szép az idő. Egy felső sincs, semmi ami arra utalna, hogy eső lesz. Pedig jó lenne. Legalább tükrözné a hangulatom. Kikészít, hogy semmihez nincs kedvem. Bár de. Sopronhoz. Két napra visszamentem arra a helyre, ahol többnyire az összes barátom van. És ott találkoztam Vele, akivel talán nem lett volna szabad. Vagy csak uralkodnom kellett volna az érzéseimen, amik hatalmas erővel kezdtek akkor ott a felszínre törni. Persze relatív. Lehet azt hiszed, hogy valami tömeggyilkosságnak állítom be, hogy megcsaltam a barátom. Csak pár hónappal ezelőtt sírva fakadtam volna még a gondolattól is. Én? Őt? Soha, az kizárt. Ennyit az elhatározásomtól.
Ő nagyon előre tervez már. Jövőre Görögország, Spanyolország, idén Erdély.
Lehet, hogy nekem ez egy kicsit erősnek tűnik. Könyörgöm júliusban leszünk még csak fél éve együtt. És főleg az ijeszt meg, hogy már rég nem csak az ő érzéseivel “játszok”, hanem a családjáéval, akik úgy kezelnek mintha a gyerekük lennék. Olyan tündérek és annyira szeretem őket. Vagy a barátai, akik már engem is a barátjuknak tekintenek és nem csak a mármegintittacsaj kategóriába tartozok. Megfordult a fejemben az, hogy mi van ha nem teljesen Rá van szükségem? Hanem mondjuk a Vele járó emberekre, környezetre… Pedig mikor együtt vagyunk, az valami csodás..Akkor kezdek ezeken töprengeni, ha egyedül vagyok. Márpedig mostanában ugye eléggé sokat vagyok egyedül..és már megint előjön a k*va meló..
De tegnap megkaptam, hogy ha nem dolgozna akkor sem tudnánk sokkal többet együtt lenni. Hát majdnem felnevettem. Nem igazán érti, mire célzom. De kell a motor.YamahaR1. Hátha segít.:) Mert apuci azért az egészet nem fogja fizetni. Mikor Őrségből jöttünk haza megígérte, hogy kedden és csütörtökön meg hétvégén eljön és együtt leszünk. Mondanom sem kell, hogy ez nem tetszett. Ahogy egy nagyon kedves Barátom olyan jól mondta: határidőnaplóstéma… ekkor és ekkor jó. Na ne már. Hol van itt a spontaneitás?