Párbeszéd? Vagy valami olyasmi. Én megpróbáltam. Aztán könnyek…

2010 július 2. | Szerző: ihateme |

 Már rég nem engedtem meg magamnak, hogy sírjak, de most csak úgy folynak a könnyeim. Csütörtökön mondtam Neki, hogy elmegyek, de végül kedv hiányában – na jó fogjuk a buszra, úgy jobban hangzik, az a sok zötykölődés na meg az ötven fok- unokatesómékhoz mentem, ahol ott is aludtam. Tudni kell, hogy vettek egy kisházat, köbö 8 méter a négyzeten, van benne ágy, sok-sok párna, pihe puha minden. A kert hátulja. SÖTÉT. Mint általában tízkor lenni szokott. Jó, aludjunk kinn. Unokahúgom édesanyjának (keresztanyámnak) 3 hónapja, 2 hónapon belül eltávozott anyuja és apuja is. Rákban haltak meg. Közös házban laktak, lenn a szülei, fenn keresztanyumék a két kislánnyal.. Akik talán már mégsem olyan kicsik.(8;13) Kong az üresség a lékörben, szinte tapintani lehet. És én kellően paranoiás ember lévén persze, hogy bemesélem magamnak, hogy megvillan előttem valaki, esetleg valamelyikőjük. Annyira rosszul lettem hirtelen, mikor mentünk még valamiért be a lakásba, azt hittem ott meghalok. Amikor úgy végigsöpör rajtad a rémület, olyan erővel, hogy elfelejtesz lélegezni. Ez másodpercek töredéke alatt lezajlik, de nekem nem úgy tűnt. Nagy nehezen elaludtam..a kutyu itt ott kapirgált, ugatott, mászkált éjjel. Hozzászoktam, bár nem volt kellemesnek mondható. Ma hívott (Ő), mikor még Győrben voltunk, hogy menjek el velük Balcsira vasárnap, de már előtte megbeszéltük, hogy szombaton délután VB-t nézünk, kimegyünk fürödni Dunára, este megint meccs aztán talán teke és haza. Ezt összehozhatnánk úgy, hogy ott alszom.Mert vasárnap reggel 6kor akarnak indulni Vonyarcra és este jönnénk, szóval, ha olyan éjfél körül megjövök és reggel kelek – persze ki lenne az a hülye aki vasárnap fél6kor elvisz a találkahelyre- na nem. Ez hülyeség. Aludjak ott. Anyuék úgyis tisztában lettek a dolgokkal. Elő is adtam nekik. Anyu egyből nem. Gondoltam azért rákérdezek, apu jelenlétében is mégis miért nem. Mert úgy érzem, nem öt éves kisgyerek vagyok, akinek ha azt mondják NEM, akkor abba bele kell törődnie, el kell fogadnia, túl kell lépnie. Bár én elsősorban -hehh nyilván- meg akartam fűzni őket észérvekkel, hogy már az ember lányának oda a szüzessége, innentől már csak nem ezen fog múlni, ezen a nyomorult estén, ami nem is abból következett, hogy aludj  itt és lemegyünk Balcsira, hanem szeretném ha lejönnél velünk, legyünk együtt szombaton és akkor miért ne? Adott a dolog. Másodlagosan szerettem volna konkrét indokot arra, hogy miért nem engedik. Erre annyit kaptam válaszul, hogy nem tartoznak nekem magyarázattal. Ezt a mondatod Anyu, csak meg tudom köszönni. Küldtem Neki SMS-t, hogy hanyagoljuk a hétvégét, visszahívott, amire számítottam. Kérdezte, hogy akkor holnap elmegyek, mondtam nem hiszem. És vasárnap? Akkor sem valószínűleg. Akkor eljön Ő. Vagy inkább ne? Szerintem ne.Majd beszélünk. Szia.Szia.

Ezt ugyan főként egy nagyon kedves barátommal akartam megosztani,-remélem elolvasod, ha időd engedi- de sajnos nem tudtam elérni. Szép álmokat Mindenkinek!